Méltó helyet kapnak a kiszorult középső gyerekek
Méltó helyet kapnak a kiszorult középső gyerekek
Pár szót a középső gyerek szindrómáról. Se nem elsőszülött, se nem az aktuálisan legcukibb kistesó. Ő a családi élet perifériájára kisodródott középső gyerek. Az ilyen életélmények erősen befolyásolják az ő sorsalakító döntéseit (baráti kör, pályaválasztás, párválasztás). Hogyan húzzuk be őt újra a családi közösség epicentrumába? Kezdjük el indirekt csatornákon keresztül és közvetlenül is kifejezni felé osztatlan szeretetünket. És igazán töltsünk vele időt kettesben vagy hármasban.
Keressünk neki egy hozzáillő és felemelő szerepet a családban. Így tompítjuk az átmeneti identitásválságát, amit a progresszív nagytestvér és a lebilincselő újszülött között él át. Például legyen ő a családi hős / testőr / szervező / háziállatok főfelügyelője. Vigyük el olyan helyekre ahol vezéregyéniség lehet és keressünk Neki olyan vidám időtöltéseket, amikben nagyon ügyes.
És még egy tanács; engem az apukám sokszor úgy szólított, hogy ‘szép királynő’. A túl alacsony önértékelésemből az ő hozzáállásán és szavain keresztül jöttem ki. Ezért szerintem érdemes olyan pozitív beceneveket keresni a gyerekünknek, amelyik területen leginkább rosszul érzi magát. Pédául: ha kicsit husibb a gyerkőcünk, akkor ne ducimucinak szólítsuk, hanem szuperatlétának.
Lehet, hogy az egész életérzését meg fogja változtatni az, ahogy mi beszélünk Hozzá.
Munkatársunktól