Kipécézték a gyerekem
Kipécézték a gyerekem
Alapjáraton, mint egy normális ember, féltem a saját gyerekem. Főleg amíg iskolában van, ahol nem lehetek fizikailag jelen, hogy hős apaként vigyázzak rá. Az iskolai bántalmazás már messziről is visszataszító fogalom, ennek ellenére hétköznapi jelenség a legtöbb gyerek és kamasz életében. Az ilyen kortárs-támadások leggyakoribb formái:
- szóbeli (gonoszkodó pletykálkodás, kicsúfolás)
- érzelmi (nyilvános megalázás, kiközösítés)
- fizikai (ütögetés, gáncsolás, lökdösés)
- szexuális (molesztálás)
- internetes (online lejáratás, zaklatás)
Pár tanács ilyen helyzetekre:
1. Készítsd fel a gyereket, belsőleg és fizikailag. Érdemes életmódszerűen építeni az önértékelését, vastagítani az arcbőrét és bevonni egy önvédelmi sportba.
2. Ha bántották, vedd komolyan a problémáját. Biztosítsd arról, hogy teljes vállszélességgel mellette állsz és professzionális kezelést fog kapni a kialakult helyzet. Éreztesd vele: nem ő a hiba és nem vele van baj, így kevésbé ivódnak bele a nekivágott vélemények.
3. Eljött az ideje, hogy szerepelj a szülői értekezleten. Tartós eredményhez kelleni fog, hogy az osztályokban olyan atmoszféra alakuljon ki, amiben a bántalmazással és a passzív nézőszereppel szemben is zéró a tolerancia. (Módszertani lehetőségek: NyugiOvi és a KiVa program)
4. Ismerkedjetek meg az UNICEF által kifejlesztett Unicef helpAPP alkalmazással. Ebben a mobiltelefonos programban van vészhelyzetben használható segélyhívó / pánik gomb és helyzetjelzési lehetőség. Ezeken túl az applikációban konfliktuskezelő stratégiákat lehet még megismerni. Végezetül álljon itt egy túl hasznos tanács is: ezeket a stratégiákat ne a vészhelyzet kialakulásakor kezdjétek el megtanulni.
//Olivka//