Élet katarzis nélkül?
Katarzis
Évek óta szemlélem a pécsi székesegyház szoknyájában nyaranta megrendezett koncert sorozatot, s a sétatéren hömpölygő emberek tömegét, akik akár a bor, akár a fény vagy a gasztronómia ünnepén ragadják meg a lehetőséget egy jó hangulatú beszélgetésre borkóstolásra, vagy helyi specialitások elfogyasztására.
Figyeltem az emberek kommunikációját, a feszt-fellépők és a borgőz hallgatóságra gyakorolt interferenciáját, a telt gyomor és az alkohol elvárásokat és igényeket tompító hatását, s azon gondolkodtam, hogy egy ilyen estén hány ember él át katarzist, vagy egyáltalán találkozik-e a hétköznapok embere ezzel a szóval, és tisztában van-e a kifejezés mögött rejlő, döntéseket, életfelfogást, világnézetet formáló fogalommal? Vajon akkor, amikor ki akar lépni valaki önmagából, akár pihenés, regeneráció, vagy szórakozás céljából, felmerül-e igényként a katarzis elérése, megragadása?
Arisztotelész Poétika című művében egyik legfontosabb elemként taglalja ennek fontosságát a művészetben (a drámában). Az antik görögök a katharszisz szót megtisztulásként, megszabadulásként használták mind orvosi, mind pedig (vallás) szertartási nyelvezetben. (Aristoteles: Poetika VI. rész 6. oldal)
A görög orvos (Arisztotelész is jártas volt az orvoslásban) elsődleges feladatának tekintette a betegségektől való katharsziszt (megszabadítást), a vallási rítusok során pedig katarsziszként írták le a megtisztulás fogalmát. (http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu)
Érdekes, hogy a művészet ezen ágának, magának a tragédiának az eredete szorosan összefügg a Dionüszosz kultusszal, mely az I.E. VI. században már létezett Attikában.
Kecskeáldozattal, táncokkal, tivornyázásba torkolló ünnepségekkel hódoltak Dionüszosznak, a bor, a termékenység istenének, s a zenélések, táncok mellett dithüramboszokkal, zenés, rímbe szedett előadásokkal, részvét és félelem érzéseit felkeltve kívántak katarsziszt kiváltani a nézőkben, akikben így maradandó változásokat nem, vagy csak maximum pár napig tartó, felejthető élményeket tudtak előidézni, s valljuk be, nincs új a Nap alatt, így van ez manapság is, még a legjobban megrendezett és fényképezett film, országos színházi találkozó, vagy akár egy festészeti műremek kapcsán is.
A közel kétezer évvel ezelőtt íródott újszövetség ógörög nyelvezetét tanulmányozva viszont döbbenetes üzenetei bontakoznak ki azon mondatoknak, melyek a katarszisz szó jelentését foglalják magukban, s a katarzist, mint az ember életének teljes, vagy részleges megváltoztatására, erőteljes megerősítésére sarkalló élményt (wikipedia) más megvilágításba helyezik.
Pál apostol az Efézusi levél 5: 26-ban azt állítja, hogy a Szentírásnak a szövege megtisztulást, katarsziszt képes létrehozni az emberben. János apostol evangéliumának 15:3 versében Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ti már tiszták vagytok (meg vagytok tisztítva, bűntelenek vagytok), átmentetek egy katarzison az által, hogy meghallgattatok engem. A Zsidókhoz írt levél 9: 14-ben Pál apostol a lelkiismeret katarsziszáról beszél, amikor azt írja, hogy Krisztus vére megtisztítja (kataridzó) a lelkiismeretünket a régi, bűnös tetteinktől, annak következményeitől. A Máté 5: 8-ban a Biblia arról számol be, hogy azok az emberek, akiknek a szívük tiszta (katarosz – tiszta, mocsoktalan, érintetlen, zavartalan, világos, hamisítatlan, tiszta eredetű, bűntelen, őszinte, romlatlan, becsületes jelentést is hordoz), ők látják az Istent.
A lelki, szívbeli, spirituális katarzisokon felül, a Máté 8:2-ben szereplő bélpoklos azt vallja meg Jézusnak, hogy Ő az, aki meg tudja tisztítani, szabadítani (kataridzó – megtisztít, tisztának nyilvánít) a leprájából, vagyis az átélt katarzis gyógyulást is létre hozott egy beteg ember számára.
Micsoda különbségeket ajánl fel két különböző oldal a katarszisz szóban! Az egyik fél egy Dionüszosz kultuszból kinövő, érzéki, érzelmi hatásokat elérő, maradandó jellemformáló változásokat kiváltani nem tudó impressziót kínál, mely csak a felszínt karcolja, s pár könnycsepp, libabőr, felháborodás, vagy megnyugvás óráit, maximum napjait okozza.
Krisztus ezzel szemben a személyiség legmélyebb pontját éri el, megszenteli (kataridzó) az ember epicentrumát a bűn állapotából, megtisztítja a lelkiismeretet az Isten és emberek ellen elkövetett cselekedetek súlyától, s az így átalakult emberi szív újra képessé válik érzékelni Teremtőjét, miközben maga a test akár gyógyíthatatlan betegségből is meg tud szabadulni!
Elég egyértelmű a fentebb leírtak alapján, hogy nekünk nem lehet megelégednünk a felületes, katarzistalan élettel!
Isten beszédét, mint az igazi, legmélyebb katarzist létrehozó valóságot nem cserélhetjük le ál-élményekre, melyek nemhogy pótszerekké válhatnak, hanem el is távolíthatnak Teremtőnktől! Isten Jézus Krisztusban a testi, lelki, szellemi katarsziszt, megtisztulást, szabadulást kínálja, melyet átélve az ember ennél lejjebb nem adja, ezután csak erre vágyik!
Ahogy Péter mondja: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is (tisztítsd meg)!
Dr. Szabó András