Cukormentes cukorka
Cukormentes cukorka
Tegnap a kollégiumbeli szobatársam megkínált a cukormentes cukorkával. Hát fizikailag nem, de drága lelkemben tényleg lehidaltam. Szinte fundamentálisan megremegett a magyar nyelvbe vetett gyermeki bizalmam. Végül rájöttem, hogy nem itt vérzik el a történet, hanem a mi nyelvújítási igényeinkben. Mivel felbukkant a mindenmentes trend.
Ezzel tapossák azt a döntési szabadságot, amivel mint egyszerű földi ember rendelkezünk. És itt nem arról beszélek, amikor valaki valóságos egészségügyi okok miatt étkezik speciálisan. Arról beszélek, ami az atmoszférában érzékelhető:
„Hájpacni, tömöd a fejed szénhidráttal, már megint tehéntejet iszol, mi az a kakaóscsiga, ma sem mozogtál…”
Őszintén, mi van akkor ha hájpacni vagyok? Sem a kultúrát, sem az aktuális trendkirálylányokat, sem a fitt csodabogarakat nem ruháztam fel azzal a hatáskörrel, hogy belezavarjanak az identitásomba. Legyen beteg az énképem azért mert az övüké az?! Köszi nem.
Én szeretek élni. Szeretek szabadon dönteni. Hájpacninak gondolni magamat vagy nem gondolni hájpacninak magamat. És nem akarok olyan embereket követni, akik komolyan eltévedtek az élet szótárában. Akik az igazi egészséges élet fogalmát meg nem ismerve, beszorultak a meddő önsanyargatásba és a sznob étkezési szokásokba. Végül kitették magukat a kultúránk kirakatába. Hadd tanuljon tőlük a nép.
//Olivka//