A buddhizmus árnyoldalai – a meditáció szövődményei
A buddhizmus árnyoldalai – a meditáció szövődményei
Tíz évvel ezelőtt, 2009 tavaszán megdöbbentő publikáció látta meg a napvilágot egy Minnesota-i (USA) folyóirat, az ADVANCES tudományos oldalán. M. Kathleen B. Lustyk, PhD, a Washington-i Seattle Pacific University psychologia professzora, valamint munkatársai nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint arra, hogy feltérképezzék a meditáció mellékhatásait, mivel ez a metódus egyre nagyobb teret hódított a különböző psychoterápiák lefolytatásában, valamint a hétköznapok relaxációs technikák között.
A szakértők maguk is alkalmazták a buddhista filozófián alapuló meditációs gyakorlatokat, de mint körültekintő tudósok, nem kívántak olyan technikákat tudományos közegben alkalmazni, melyeknek nem vizsgálják meg előnyeit és hátrányait. Céljuk az volt, hogy 17 régebbi kutatás, s további 5 vizsgálat, publikáció eredményeit feldolgozva egy ajánlást állítsanak össze a meditációt alkalmazó therapeuták, valamint a páciensek számára, mivel semmiféle egzakt normarendszer nem volt lefektetve a hatás – mellékhatás, indikáció – kontraindikáció tekintetében: használható–e biztonságosan, kontroll nélkül ezen technika a hétköznapokban, a gyógyászatban?
A kutatás retrospektíve dolgozta fel a fentebb említett orvosi, psychológiai dokumentációkat, s megdöbbentő eredményre jutottak. Három területen szignifikáns mellékhatás látszott a meditációt végző személyek életében:
1. Mentális egészséget érintő,
2. Testi egészséget érintő,
3. Spirituális egészséget érintő szövődmények.
A Mentális egészséget érintő szövődmények a következők voltak: nyugtalanság, szorongás, pánik, rossz hangulat, a belátás és az ítélőképesség csökkenése, gondolkodás zavarai, deperszonalizáció (A deperszonalizáció jellemzője a testi vagy szellemi folyamatoktól való tartós vagy visszatérő elkülönültség érzése. Deperszonalizációs zavarban az egyén általában úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne. A személy önmagát és a világot valótlannak és álomszerűnek élheti meg), derealizáció (derealizáció azt jelenti, hogy valóságtól való elszakadás, amikor a páciens azt érzi, hogy ő maga, vagy a világ amiben él, nagyon megváltozott és nem valóságos. Érzékcsalódások és téveszmék is kísérhetik ezt az érzést és nagy szorongás, mert az egyén nem biztos abban, hogy amit megél, az valóság vagy képzelet), akusztikus hallucinációk, üldöztetéses és nagyzásos téveszmék, zavartság, fokozott beszédkésztetés, felfokozott aktivitás, mánia, eufória, szexuális gátlástalanság, psychotikus viselkedés, negatív önértékelés, magányérzet, életúntság, öngyilkossági késztetések voltak kimutathatók.
A testi egészséget érintő mellékhatásokat csoportban a következő tünetek, elváltozások szerepeltek: étvágytalanság, alvászavar, fokozott epilepszia hajlam, fokális, temporális epilepszia (EEG-vel igazolt), valamint testi fájdalmak szerepeltek leggyakrabban.
A harmadik, a spirituális egészség vonatkozásában a kutatók azt találták, hogy a vallásos téveszmék területén alakultak ki a meditációt végző, vagy azzal kezelt emberekben mellékhatások.
A tudományos publikáció szerzői, akik maguk is rendszeresen használták terápiájukban ezen technikákat, azzal szembesültek, hogy a meditáció számos, emberre ártalmas szövődményt generálhat, melyek előfordulása kiszámíthatatlan, így a haszon-kockázat elve alapján ők alapos körültekintésre intik a buddhista filozófia relaxációs technikáját használó therapeutákat és laikusokat, én viszont ehhez még hozzátenném a tradicionális orvosi etika legfontosabb alapelvét: ”Primum nil nocere – Csak nem ártani!
(Forrás: Mindfulness Meditation Research)