Vidám továbblépés
Vidám továbblépés
Gondolkodtam azon, hogy néha jó nem gondolkodni. Mert az életet nem lehet fejből élni. Apa -Anya tanácsát szorosan tartva, azon vagyok, hogy tényleg józanul és naivitásmentesen létezzek. Persze a hideg értelem is kell a jó döntésekhez. Amire én gondolok, az egy kicsit a kettő metszéspontja: szívvel és fejjel is jó irányba haladni. Van amikor hideg szelek fújnak az életben, felgyűlnek az elmúlt évtizedek alatt megválaszolatlanul maradt kérdések. Egyedül érzi magát az ember.
Ezeken a pontokon jó nem gondolkodni. Mert sokszor – sok minden – sok logikázással és sok válaszkereséssel sem fog rendeződni bennünk. Mert nem fogunk mindent megérteni. Nem biztos, hogy a belül érzett megnemértettségre itt a földi életben eljön a válasz. Mégis az a legjobb, hogy tudunk úgy remélni, mint egy szeretett kissrác, aki belefeledkezik a nyári szünetbe. Persze lesznek harcolnivaló területek. De álljuk a sarat, építjük mások életét.
Talán úgy a legkönnyebb megkönnyebbülni, hogy a bevett (értsd megszokott) hangulatjavító panelek helyett, elhiszem azt, hogy az aki egy ilyen klassz embert, mint én, képes volt megteremteni, be tudja indítani a végtelen nyári szünetet az életemben. És én úgy, mint egy jókedvű kisgyerek, É L N I fogok a valós problémáim felett.
//Olivka//