Vajon be kell-e érnem a másolattal?

Vajon be kell-e érnem a másolattal?

Szerző: | Cimkék: , | Hozzászólások: 0 | szeptember 16th, 2019

Vajon be kell-e érnem a másolattal?

Nagyon felkavart a Hölgy aranyban című film egy mondata. Idilli zsidó család, számomra éppen csak hogy elképzelhető jómód, igényesség, zenei intelligencia, többnyelvűség, kulturális fogékonyság, tisztesség, összetartozás, társasági élet, mindaz, ami a boldogságot, kiegyensúlyozottságot testesíthette meg a második világháború előtti Ausztriában. Ebben a közegben hangzott el Adél kérdése kis unokahúga felé: kíváncsi vagyok, hogy amikor felnőtt nő leszel, vajon jelentéktelenségekkel kell-e majd beérned?

Tragikus sors várt megannyi zsidó emberre Európa ezen szegletén, s a második Világháború borzalmai, a túlélésért való küzdelem akár egy balatoni nyaraló árára emelte egy kocsi mennyiségű, téli fűtésre elegendő fa értékét (az emberi élet ára pedig ennél sokkal mélyebb árfolyamon mozgott), a szocializmus eszméi ezután pedig még jobban összezavarták az érték fogalmát Európa ezen szegletében.

Vajon be kell-e érnem a másolattal?

Részlet a Hölgy aranyban című filmből

A privatizáció korszakváltásában, a kommunizmus eszméivel megfertőzött, egyenlőség álcája mögé bújt új gazdasági elit már nem volt felvértezve azon erkölcsi törvényszerűségekkel, melyek a Biblia kijelentésein felnőtt generációkat képesek voltak az isteni harmónia közelében tartani, így a kialakuló béke, nyugalom nem a szabadságnak, hanem a szabadosságnak lett az inkubátora.

Ebben a közegben bármi, ami hatalmi szóval, a törvényesség, erkölcs, jómodor irányába terelte volna a szabadság bölcsőjében felnövekvő nemzedéket, az zsigerből lázadást, gúnyt és cinizmust gerjesztett, mely teherként nehezedett a szabadosságot veszélyként érzékelő emberek, közösségek számára.

Európát is elérte a fogyasztói társadalom kényelme, mely életcéllá szűkítette a szükségletek kielégítését, s a gazdasági szektor hitelágazata a test kívánságát, a szem kívánságát, az élet kevélységét, mint a gazdaság motorját pörgette fel minden valóságot nélkülöző fordulatra. A pihenés, kikapcsolódás iparába lassan bekúszott az ”élmény” fogalma, s az élmény-fürdő, élmény-vezetés, élmény-birtok, élmény-ajándék kifejezések megteltek jelentéssel a minden érzékszervüket egyszerre ingerelni akaró felhasználó számára.

Hiszen egyszer élünk…!

Egyszer vagyunk gimnazisták, 18 évesek, egyszer vagyunk friss diplomások, egyszer vagyunk 50 évesek, egy életünk van…

Vajon a fenti egy sorban leírható emberi élet során fel tudom-e ismerni az eredetit, az igazit, vagy beérem a jelentéktelen, mű dolgokkal? Érdekes az emberi agy, az idegrendszer. Az idegsejtek között, ahhoz, hogy nyugalmat, vagy fokozott figyelmet éljek át, kis molekulák, úgynevezett átvivő anyagok működnek, melyeknek kapcsolódási pontjaik vannak az idegsejteken. Egy élmény, egy gondolat, egy esemény hatására ezek működésbe lendülnek, s belül a szervezetben jó érzéseket, vagy alkalom adtán figyelmet generálnak.

Vannak azonban olyan külső, természetes körülmények között a szervezetbe nem bekerülő anyagok, például a nikotin vagy az ópium növényi alkaloidák, melyek a fent említett kapcsolódási helyekhez sokkal erősebben kötődve ál-nyugalmat, ál-békességet, ál-figyelmet hoznak létre, anélkül hogy az ember ténylegesen átélné az adott élethelyzetet. Lassan az emberiség belesodródik egy ál(al)világba, ahol a mű dolgok, mű alkaloidák, mű élmények kémiája határozza meg az ember életérzéseit, továbbmegyek, gondolkodását, világnézetét.

A nikotin százmilliós felhasználói, a drogok milliós fogyasztói, az ízfokozókat használó csipsz-fanok, az energiaital-függő gyermekek, felnőttek tömegei, a virtuális világ-polgárok százmilliói úgy élik az életüket, hogy szinte személyiségük részévé, idegrendszerük ”alkotó elemeivé” váltak a mű-anyagok, melyek egy felületes, jelentéktelen dolgokkal foglalkozó, észrevétlenül, könnyen irányítható, s maximum az újrahasznosított szemetet hátrahagyó létet követnek, s hajtják a fogyasztói társadalom mókuskerekét.

Törekednek a plasztikai sebész körzője és szikéje által megtervezett tökéletességre, de belül a szellem legmélyén sivárság van és nincsenek már kérdések, s ha nincsenek kérdések már rég válaszok sincsenek. Kérlek, hogy kezdj el újra kérdezni, mint gyermekkorodban, amikor a világot kezdted megismerni! Kezd el újra kérdezni, hogy miért van ez így, vagy úgy? Vagy miért nem történik velem semmi, miért élek ugyanúgy, mint apáim, vagy még silányabbul, mint az előző generációk? Ne érd be a mű-anyaggal!

Ne érd be azzal, hogy csak felhasználója vagy egy előre jól megtervezett rendszernek, ahol mű-érzések, mű-füvek, mű-sorok mentén folyik ki egyszer használatos életed a kezeid közül. Ez az idő csak Neked és csak most elérhető, s hidd el, hogy nem elég jó egy csiszolt Swarovski üveg, amikor Neked egy briliáns áll jól!

A Biblia azt állítja a Jób könyvében (28:1-28):


“Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, ahol tisztítják.
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják.
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
Van föld, amelyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
Van ösvény, amelyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága oniksszal, sem zafirral.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.”


Vagyis a felszínes életforma előre kiszámított perspektívái helyett a Biblia a mélyre ásást, tárnák megnyitását, a nehezen megszerezhető, ezért értékes kincsek felhozatalát javasolja.

Kívánom, hogy Jézus Krisztus személyében megtaláld minden eredetinek a forrását, áss mélyre, ne érd be a felszín kiszámíthatóságával!

Dr. Szabó András

Írj Hozzászólást