Ücsörgök. Ücsörgök. Ücsörgök. Ücsörgök…
Ücsörgök. Ücsörgök. Ücsörgök. Ücsörgök…
Hát van, hogy napi 6-8 órácskát ülök tompán munkahelyi asztalkámnál. És engem sem érdekel, meg másokat sem. Kényszerhelyzet. És görnyed az egészségem. De most eljutottam arra a pontra, hogy egyszemélyes forradalmat robbantok ki szerény életemben. És megváltozom.
Először is befeszült (mindenhol 90˚-os) ülőpozíció helyett ellazulok. Kicsit úgy fogok ücsörögni, mint a szupersztár verdámban. Bár az igazából nincs. Ha érdekel. De a lényeg, hogy a majdnemfejedelmi székembe – jó közel a (nem fix, azaz mozgatható) széktámlához ülök be. És úgy ahogy éppen a legultrakényelmesebb: 10-20 fokos szögben hátradőlve. Így a széktámla tartja majd kellemesen kipárnázott testem egy részét. És nem a derekam. Lábikóimat kedvesen, félig kinyújtom.
Ülőmelókázás közben két plusz mozgást bevezetek. Kicsike mozdulatokkal (tényleg kicsikékkel) hintáztatom a széktámlán a hátamat, plusz a nyugis pozícióban hagyott lábaimat is vidáman és nem túl látványosan mozgatgatom. Mindezekkel pörgetem a vérkeringésemet. Frissen tartom koncentráló képességemet. Ami igazán szuppper.
Ha asztalomra görnyedve dolgoznék, a tüdőmet pompásan összeszorítanám. És lekorlátoznám testem oxigénáramlását. Saját produktivitásom alatt vágnám a fát. Láncfűrésszel. Kössz nem. Az emberi testet Isten mozgásra teremtette. Szóval ehhez illeszkedve 40 percenként picit csörren a telómon az ébresztő.
Figyelmeztet engem, hogy „drága elbambult ülőmunkásember, pattanj fel és mozgasd át saját magad”. Ilyenkor árván hagyom székem, és minimálisan szétmozgom magam. Nyújtózkodom meg ilyenek. Defibrillálom a vérkeringésem. Kétszemélyes meetingeket már nem is ülve tartok, hanem egy jópofa séta közben. Sétálunk egyet az 5*5-ös irodában. Majdnem szeretem. De ahol lehet, tényleg kerülöm az ülést.
Ó, igen. És sokat iszom. Vizespalackom hősiesen támasztja magát mellettem. Hogy jön ez ide? Minél durvább mennyiségű a folyadékbevitelem, annál többet látogatom meg a cégmosdót. Ez pedig azt jelenti, hogy felállok, mozgok, büszkén elsétálok meg vissza és közben újra megmentem a testem pár percre az üléstől.
És még egy jó tipp. Ha van kicsit elszórható pluszpénzed és nyitott az iroda egy mókás ülőrendszer megoldásra, akkor…akkor…gondolj az irodabringára!
(szerző: Olivka)