Pihenés? Az mi?

Pihenés? Az mi?

Szerző: | Cimkék: | Hozzászólások: 0 | augusztus 5th, 2019

Pihenés? Az mi?

A jót is szokni kell. Mit ér a libacomb ha az ember nem harap bele?! Amikor összeakadtam ezzel a mondattal a Tüskevárban, hát szinte szíven találva, kislányos kuncogással felnevettem. Közben némán konstatáltam: egyszer jó lesz hátrahagyni a munkacentrikus életfelfogásomat. Szerintem ma az emberek mondjuk 74%-át simán két táborra lehet osztani: vannak akik céltalanul fetrengenek a létezésben, sodorva a közönytől, és vannak, akik naponta 3-szor önmegkoronázást tartanak azért, mert szétfeszítik magukat, túlelfoglaltak és lenézik a pihenést.

Pihenés? Az mi?

Én sokszor ezt a két végletet váltogattam, attól függően, hogy melyik állapot miatt gyötört nagyobb bűntudat: a semmittevéstől vagy attól, hogy Isten 6 nap alatt (elég komoly) teremtette az univerzumot én meg a hetedik napon is teperve próbálok összeeszkábálni egy épkézláb munkanapot. Produkálni valamit.

Aztán egyszer eljött az életemben a pihenés napja. Beleharaptam a libacombba. Amíg nem éli át ezt valaki, addig mit mondjak, addig nem éli át ezt. Annyira nagy belső élmény. Hat aktív-progresszív-kreatív nap után egy napra totálisan lepihenni. És csak pihepuhán pihengetni. Hogy ez az élmény tömegjelenség lehessen, megpróbálok tartani itt egy kis közös önképzést a pihenésről:

1. TALÁN FÖL KÉNE KÉSZÜLNI:

Velem többször megesett, hogy nagyon elterveztem: na holnap pihenek. Aztán az lett belőle, hogy itt-ott takarítani kezdtem, vagy nekiálltam a “halaszthatatlan” ruhaszortírozásnak, vagy leültem tanulgatni. Olykor (sokszor) már eleve abortáltam a pihenőnap gondolatát mivelhogy “ezen a héten nem sok értelmeset csináltam, legalább ma kompenzáljam a heti lemaradásaimat”.

Most már inkább belátom, hogy ez a pihenéskerülés (a munkakerülés ellentéte) egy függőség. Nevezhetjük mondjuk úgy, hogy elfoglaltság-függőség. Könnyű kinézni az alkoholistákat. Nehéz belenézni a tükörbe. Tehát a mi elvonókúránk: a hatodik napon, tegyük fel szombaton, nagyjából szedjük rendbe a lakást, főzögessük meg előre a vasárnapi finomságokat, beszéljük meg, kinek milyen formában lenne kedve másnap pihenni…

Ahhoz, hogy sikerüljön egy napot így rendesen leválasztani a hétből, az erre a napra halogatott tennivalókat szórjuk vissza a többi napra. Máskor is lehet plázázni, máskor is lehet mosógépet indítani, máskor is lehet igazán tanulni, és máskor is lehet felásni a 3000 négyzetméteres kertet.

Azon az egyetlen drága pihinapon tegyük végre keresztbe a lábunkat a kanapén és élvezzük, hogy vagyunk. A kisiskolások is faképnél hagyják az iskolát a nyáriszünet előtti utolsó tanítási napon. Szóval mi miért ne vessük a hátunk mögé az egész elmúlt hetet és p i h e n j ü n k.

2. RAGASZKODJUNK A MAGÁNÉLETI SZABADSÁGHOZ:

Az a szó szerint elbénázott dolog, hogy fogták a moslékosvödröt és egy olyan kultúrát öntöttek ránk, ami bemagyarázza: tárd fel ki vagy, mit értél el, hova tartasz… Mikor mész már a Bahamákra?! Ahhoz, hogy normálisan tudj pihenni, likvidálni kell ezeket az életelszívó kényszereket:

“Nekem ne pattogjon, a kialakított rendszer, fél millimétert se tegye rá a lábát a magánéletemre.”

Ha a pihinapomat a Bahamákon töltöm, jó nekem. Ha nem, akkor is jó nekem. El vagyok, ahogy az ultraművészi emelkedett mondás tartja: mint egy jóllakott óvodás. Aki meg inkább befeszül, és hozzásimul a “társadalmi elvárásokhoz”, hogy nehogy kisembernek tartsák… Ezt is meg lehet érteni.

Szerintem is nagyon durva identitásgyilkos erő van a Facebookban. Meg más közösségi platformokban is. Szinte elsöpörnék azt a fogalmat, hogy K I R Á L Y M A G Á N É L E T. Itt most nem vonuljunk-ki-a-világból-forradalmat akarok kirobbantani, csak azt szeretném tanácsolni, hogy próbáld ki, milyen egy olyan nap, amikor hátrahagyod ezt a kannibál közösségi világot, minden műmájerkedésével és élvezed, hogy nyugiban el lehetsz egész nap.

Örülve annak, hogy van két lábad, két kezed, egy fejed és egy jóindulatú szíved. Van egy pihenőnapod. És nem tartozol senkinek azzal, hogy beszámolj erről.

Munkatársunktól

Írj Hozzászólást