Megkockáztatjuk idén is a kockahasat
Megkockáztatjuk idén is a kockahasat
Bár a személyiségemhez annyira nem tartozik hozzá a kockahas, de a lehajoláskor és hegymenetekben mindenképpen segítség, ha látom a cipőm orrát, ezért úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a hosszú, hideg téli esték serotonin-flush-eit. Ezeknek hiánya általában 17.45 és 21.37 között parancsoló ingerrel nyittatja ki konyhafiókunk középen felülről második sorát, ahol rövid zacskózörgés után csillapul imperatív késztetésem a gyakran kakaóvajba rejtett diófélék ismerősen megnyugtató ízkavalkádja által.
Radikális döntés után, feleségem számomra ismeretlen helyre rejtette ráncaim eltüntetéséért felelős szénhidrát bombáit, s a jól ismert elméleteim gyakorlati megvalósításába kezdtem.
Mivel ezek kulisszatitkok, csak Nektek és csak most, s főként ezen kiváló hírújság megkülönböztetett olvasóinak átruházva a többévtizedes tapasztalatokon alapuló ismeretanyagát, elhúzom a függönyt, s hozzáférhetővé teszem az eddig nemzetközi jogvédelem által, az avatatlanok elől elzárt titkokat.
A reggeli, harmadik szintű ébresztési fázis – melyet feleségem szolid hullámcsobogás, sirályhangot követő, periodikusan jelentkező, a La Manche csatorna ködös időszakaiban használt hajókürt csengőhang imitáció térelválasztó falakat megremegtető, halottakat feltámasztó behatása és egy frissítő tus – után jöhet a reggeli!
Ezt olyan átéléssel és felvezetéssel írtam le, mintha valami óriási kulináris élmény következne, de nem, az élményt nem lehet feledhetetlennek leírni, hiszen akárhogy húzom is el annak elfogyasztását, nem lehet több, mint két szelet, lapkenyérre helyezett sajt, hajszálvékony chorizo-val, vagy bármilyen felvágottal. Ha édes ízélményre vágysz, akkor 2 dl tej kismértékű felforralása során, ebbe helyezett 10-15 dkg zabkása vagy búzakorpa is megteszi, s a cukor emlékeit csak a tejbe feldarabolt alma vagy más gyümölcsdarabok fogak között pillanatok alatt átsikló tüneménye idézheti csak fel. Az előbbi, sós variációt finom eleganciával, egy négyzetcentiméterenként javaslom fogyasztani, élvezve minden egyes szezámmag külön roppanását, a B menünél a kanál méretének megválasztása nyújthatja el az illúziónak sem nevezhető étkezési magatartásformát.
Ha egy életében aktív időszakát élő olvasóhoz szólnak soraim, megnyugtatom, hogy a napszak következő periódusa kísértések szempontjából könnyebben átvészelhető része következik. Itt inkább a folyadék bevitelére hívnám fel a figyelmet, s ezt teszem inkább én, mint egy hegyes felszínű, a lehető legrosszabb időpontban elindult vesekő, mely főként akkor hízhat meg fájdalmat okozó nagyságúra, ha a napi folyadékbevitel a nullához van közelebb, mint a két literhez.
Korunk egyik legnagyobb kihívása az időben elfogyasztott, megfelelő arányú és mennyiségű ebéd. Miért írom ezt? Azért, mert mindenki fut, s legtöbbször nincs rá idő! Pedig, ha 12 és 13 óra között – reggeli után 4-6 órával – történik az energiabevitel, akkor ritkábban történik meg a munkából haza érkező, fáradt és agresszívan éhes apa esete a hűtőszekrénnyel (se az anyáé) sztori.
Ha az ebédnél tartunk, mindenképpen felhívnám a figyelmet arra, hogy a menüztető helyek általában 10 dkg húst szolgálnak fel második fogásként jóesetben, s ez egy átlagember fehérje igényének a felét sem tartalmazza. Nemcsak az ebéd után kötelezően jelentkező koffein igényünk kielégítésére kell tehát odafigyelnünk, hanem a megfelelő fehérje bevitelre is, mert az elsuhanó évtizedek alatt a mozgáshiány mellett a fehérje bevitel csökkenése is felelős lehet régen hírhedt bicepszeink leépüléséért.
Ha az ebéd megfelelő időben és megfelelő arányban és megfelelő mennyiségben bekerült szervezetünkbe, akkor következhet a szieszta!!!! :)))). Ez persze, egy közép-kelet európai, Sztahanov elvtárs tanain felnőtt generáció számára kispolgári csökevénynek tűnhet, de a mediterráneum temetőinek sírfelirataiból viszont arra következhetünk, hogy ők valamit tudnak a hosszú élet titkáról! Persze ez itt és most tényleg poén, inkább arra kell figyelnünk, hogy be ne aludjunk aktív napszakunk második periódusában, s itt sem felejtkezhetünk meg a folyadék fogyasztásról!
Bizonyára feltűnt, hogy említést sem tettem a tízórairól meg az uzsonnáról. Direkt nem tettem meg – hiszen azon korosztály célszemélyei még nem tudnak olvasni – mert az az információm van kedves olvasóim számára, hogy ha valaki ugyanabban az időszakban, 4-6 óránként étkezik (naponta 3x -reggeli, ebéd, vacsora) akkor a szervezete ehhez hozzászokik és felhagy a tartalékolással. Ha valaki viszont összevissza, vagy kevesebbszer, mint az általam megadott időpontokban eszik, akkor minden a zsírraktárakban landol!
Az ilyen beosztással élő ember nem farkaséhesen érkezik otthonába, mosolygósan köszönti személyére kiéhezett családtagjait, s nem feltétlenül kell megvárni a vacsora után révületbe esett apa oxigénhiányos érzékszerveinek tompaságát egy esetleges matematika kettes érdemjegy bevallásával.
A vacsora ilyenkor hasonló adagú a reggeliben taglalt mennyiséghez, s mindezt jó 18-19 óra körül elfogyasztani. Ildomos egyrészt nem teli gyomorral lefeküdni, hiszen az ilyenkor elfogyasztott szénhidrát mindig jobban beépül a zsírraktárakba, mint ha ezt napközben fogyasztottuk volna el. A teli hasnak nemcsak refluxot előidéző hatásai vannak, hanem befolyással lehet a házastárs külső hallójáratának állapotára is, hiszen egy lágy szájpadlásán uralkodni nem tudó személlyel egy ágyban csak füldugóval lehet aludni! A mozgásról csak annyit, hogy mindenhová menj gyalog! :))
További információval személyesen szolgálok magánrendelésemen s a www.testreszabo.hu oldalamon.
Dr. Szabó András