Influenzainvázió: Miért pont a február?
Influenzainvázió
Ma oda jutottam, hogy a 67. páciensem háta mögött állva úgy kértem, hogy sóhajtson, hogy nem volt a fülemben a fonendoszkópom. Ezt a jelzést már komolyan kell venni, lassan ott tartok, hogy az otthoni kommunikációm is lerövidül egy: miben segíthetek? vagy: kérem a következőt! kérésre.
Nem valami felemelő érzés szeptember után azon gondolkodni, hogy jön az ősz, ami egyet jelent a novembertől kezdődő influenza kampányoltás-sorozattal, majd a decembertől kezdődő, s februárban csúcsosodó influenza szezonnal, amely talán legriasztóbb a páciensek számára, akik meglátva a váróterem zsúfoltságát, megfutamodnak, s inkább fűbenfában keresik gyógyulásukat.
Még jó, hogy a február rövidebb, mert a piros torkok látványa ebben az időszakban már kezd monotonná válni (ennyi ápolatlan fogat!)!
Miért pont a február a legterheltebb? Miért pont ilyenkor van a legtöbb felsőlégúti megbetegedés?
Merült fel bennem, s egy kicsit utánatúrtam a válasznak. Persze a kérdés sem teljesen jó, hiszen a Földön általában nem egyszerre van járvány (jóesetben), s úgy tűnik első olvasatra, hogy főként azon a féltekén van nagyobb számú megbetegedés, ahol tél van.
Milyen okok vezethetnek a gyakran súlyos szövődményekkel is járó fertőzéshez?
Az egyik legkézenfekvőbb válasz a hideg elől, csukott nyílászárók közé menekülő, egymás társaságát hosszabban élvező, összezárt, s így könnyebben megfertőzött embertársaink mibenlétében lelhető.
A másik, szintén tudományos alapokkal bíró magyarázat abban rejlik, hogy a téli szezon napfényhiányos időszakaiban kevesebb D vitamin és melatonin termelődik bennünk, mely immunrendszerünk ellenállóképességén hagy némi kívánnivalót.
A harmadik, már komoly állatkísérletekkel, a spanyolnátha idején is bizonyított tény az, hogy az influenza vírus gyakrabban betegítette meg a hideg, száraz helyen összezárt tengerimalacokat, mint a meleg, páradús környezetben. Azt találták, hogy a meleg, párás levegőn a vírus pár óra alatt elpusztul, míg a hideg, száraz levegőn majd egy napig is életképes lehet.
Ezen okokat taglalva felvetődik a kérdés, hogy miként lehet megelőzni? Sajnos csak pár páciensem vette igénybe a közgyógyra felírható, Spanyolországba szóló repjegyeket, melyek meleg, párás inkubációt biztosítottak volna a téli hónapokra Malagán.
Másokat az indonéziai tsunami rettentett meg, s késztetett meghátrálásra az influenza vírus elől való bujkálásban.
A tényleges védelmet azonban mégis leginkább az influenza elleni védőoltás – s tanulva a náthás tengerimalacokon – a meleg, párás környezet biztosítása jelentheti, ahol lehetőleg senki se látogasson és gyakran legyen szellőztetve!
(Nekem egy jól fűtött, trópusi növényekkel teleültetett magánzárka jutott eszembe, de azt inkább nem ajánlom senkinek!)
Szerző: Dr. Szabó András