Szerző: Szerkesztő | Cimkék: | Hozzászólások:
0 | július 12th, 2016
Egy tavaly, velem készített interjút olvashattok a pécsi lapból
Csaknem húsz éve él és dolgozik háziorvosként dr. Szabó András a MÁV-rendelő szomszédságában, betegeinek jelentős része az uránvárosból jár hozzá. Így nem csak saját tapasztalatai alapján ismeri a városrész dolgait, hanem páciensei révén is.
Évtizedekkel ezelőtt az uránvárosi régió nekem, mint kertvárosi panel albérletben élő fiatal doki számára a felüdülés volt, bár akkor még érezhető az előző rendszer lenyomata. Az elmúlt öt év fejlesztései viszonyt csaknem teljesen elfeledtették a régi uránbányász feelinget.
Milyen problémákat tapasztal mostanság?
Hiányolom az emberekből az örömet. Számomra az egyik legnagyobb élmény, ha gyermekekkel sétáló szülőket, vagy gyermekekkel teli játszótereket látok. Hiányoznak a színes ruhájú, jól öltözött, nevető, fiatal családok, inkább a szürkeség, a monotonitás, a komor hétköznapiság nyomta rá a bélyegét az emberek hangulatára.
Milyennek látja az itt élő embereket?
Orvosként nem csak a testi bajokkal szembesülök, látom a betegségek pszichés hátterét is, a bizonytalanságot, a félelmeket, s az ehhez kapcsolódó álmegoldások következményeit az emberek lelkében, gondolkodásában. A reménytelenség, a félelem rossz tanácsadó, amely rossz döntéseket provokál, a következmények pedig ott húzódnak évtizedek óta a sorsokban, krónikus betegségeket is okozva.
Miként lehetne ezen javítani?
A munkahelyteremtő ötletek és erőfeszítések mellett olyan közösségi célokat kellene megfogalmaznunk, amelyek újból megtanítanak minket egymásért élni, apa a fiáért, lány az anyjáért, nyugdíjasok a tinédzserekért, ifjak az öregekért. Ha ilyen célokkal telik meg a közgondolkodás, akkor nem csak a saját problémánkat oldjuk meg, hanem azzal együtt másokét is. Ez az emberi közösség lényege, ettől lehet egészségesebb a város és az itt élő emberek lelke, teste is.
Mi a kedvenc időtöltése?
Oda vagyok a családomért, a feleségemért és a négy gyermekemért, szeretem a fiatalokat tanítani, együtt lenni velük, inspirálni őket és inspirációkat venni tőlük. Hobbim a száguldás vízen és jégen és végül, de nem utolsó sorban a kerékpározás.