Egy rendes karácsony
Egy rendes karácsony
Sok magyar családban az ünnepi időszak három szóban összegezhető: rokonlátogatás, ajándékhegyek, túlevés. És persze az a csecse fenyőfa, aminek lehulló tűlevelei gyönyörűen befészkelik magukat a szőnyegbe… Majd zsörtölődve bökdösik a zokniban mászkálgató ünneplőket. Ahhoz, hogy mindezeknél két hajszálnyit jobb legyen a Karácsonyunk, nézzük meg, hogy milyen idevágó tanácsok bolyonganak az éterben:
1. Könyörgöm, ne egyél ájulásig
Én kiskorom óta szinte a felfedezés élményéből vettem levegőt. Úgy éreztem, hogyha nem fedezgetnék fel, majdnem megszűnnék (kisgyerek) lenni. Ez az impulzuséhség most is bennem van. Ami persze kihat arra, hogy nagyon-nagyon szeretek kóstolgatni is. Azért hogy elkerüljem önmagam túlpuffasztását, egy dolgot teszek: mindent megkóstolok:). Csak mindenből egy relatíve igen pici falatot. Így élvezhetem az aktuálisan elérhető teljes ízvilágot mindamellett, hogy a kocsiba is lazán be tudok szállni miután a nagyüzemi vendégeskedés véget ért.
2. Adj életjelet magadról a nagyszüleidnek (máskor is)
Sokszor meghatott, amikor a telefonban beszélgetve éreztem, hogy mennyire tényleg hiányzok a mamámnak. Úgy alakult, hogy földrajzilag messze kerültünk és az életnagyságú találkozások évi két délutánra zsugorodtak. Egyszer a nyári szünetben, egyszer Karácsonykor. 20 éves korom hajnalán nyilván pörög az élet és bár jégcsaphideg tény, hogy a nagyszüleimnek szorítja a szívét az unokahiány, fiatalon ez mégsem esik le. Szinte belefulladunk az elfoglaltságokba, miközben az eseményszegény nyugdíjaskorban járva, őszintén vár ránk a nagypapa és a nagymama. Talán ideje visszaszeretni.
3. Picit kerüld el a kamuajándékokat
Nem kárhoztatok senkit, aki tusfürdős-izzadásgátlós előrebecsomagolt szettet szerez ajándékoznivalónak. Ezeknek általában csinos a doboza és hát hasznosak is. „Úgyis szüksége lesz majd ilyenekre”. Nem azzal van baj, ha egy ajándék igazán standard (semmi különös nincs benne). Sokkal inkább a belső motívumok síkján szoktunk célt téveszteni.
„Nem adni valamit ciki, igazán adni valamit meg túl nagy macera.” Ezért adunk sokszor kamuajándékokat. Mi lenne, ha a saját családunkban újradefiniálnánk az ajándékozási kultúrát?! Nem mondom, hogy akkor mindenki írjon csöpögős verseket… Bár lehet jólesne
De bevezethetjük, hogy mindenkinek kiteszünk egy névreszóló befőttesüveget, amibe évközben, cetlikre firkantva, ki-ki beledobálhatja a kívánságait. Így december 23-án nem fogunk lesokkolva heringpartizni a plázában, hogy „Te jó ég, fogalmam sincsen mit vegyek neki.”
Viszont ha a cetliken IGAZI VÖRÖS FERRARI feliraton kívül nem találunk mást, akkor… akkor… ilyenkor várja mindenki a nagy-nagy választ, hogy na, mi az anyagi siker titka egy mondatban:).
Erről szívesen elmondom a meggyőződésemet egyszer. Ha valakit érdekel. No, de amit az ajándékozásról mondani akarok az az, hogy oké, adjunk tusfürdős csomagot, csak akkor írjunk hozzá egy rövid viccet, egy 4 soros verset és ragasszunk rá egy közös képet. Legyen benne egy kis élet! Valami személyes-kötődés-féleség. Olyat nem szerzünk a boltban.
Záró szavak: kicsit adjuk át magunkat arra, hogy az emberi kapcsolatokban figyelmesen és együttérzően mozgunk, hogy totálőszintén és kedvesen ajándékozunk, az étkezésben pedig taktikusan átszárnyalunk a Karácsonyi időszakon. 🙂
Vidám ünnepelgetést!
//Olivka//