Egy európai magyar orvos dilemmái
Egy európai magyar orvos dilemmái
Diák koromban azt gondoltam, hogy az a jó, ami nekem jó. Olyan szemüveget viseltem, melyen keresztül – mintegy halszem optikán át – minden körülöttem fordult meg, én voltam ennek a világnak az origójában.
Ezen a lencsén gyakran állítottak szüleim, vagy tanáraim, akikkel minden konfrontáció szubjektumom finomítását jelentette.
Az egyetemen volt egy ”Benetton” csapatunk, akinek szlogenje a ”Ki szól be?” mondat volt, s lázadtunk minden ellen, amely ezt az életfilozófiát korlátozta. Nem tudatosult számomra, hogy van objektív jó, objektív tökéletesség, nem tudtam, hogy van olyan, ami ha nekem fáj is, s mégis előre visz, s azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan rendszer, mely mindenkinek jó. Most már tudom, hogy van, s azt is látom, hogy nem az a sokat emlegetett és félre értett szabadság, amikor mindenki azt csinál, amit akar, hanem egy olyan rend, erkölcsi törvények halmaza, mely minden élőt szabályoz, ha a természetes rendtől el akar térni.
Minap láttam egy képet, ahol egy öreg 90 éves gróf a kastélya felhajtójánál húsz centiméteres platán fákat ültet, nagyon felkavart. Megindítottak azok a fatelepítések is az Ormánságban, ahol piciny tölgyfákat kerített be a földtulajdonos, s hagyta magára az ültetvényt, hadd növekedjen. Vajon ezek az emberek mitől mások régi önmagamnál, milyen indíttatásból tesznek bele energiát, pénzt egy olyan projektbe, melyet ők biztosan nem fognak élvezni? Szerintem azért, mert felelősséget éreznek a következő generációval kapcsolatban, szeretnének maguk mögött hagyni egy olyan miliőt, amelyben leszármazottaik nyugalomban élhetnek. Minden tölgyfát ültető ember jelzi, hogy van jövőképe, s nemcsak magáért él.
Ha felemelem szavamat egy amerikai abortusz-törvénnyel kapcsolatban – mely látszólag semmiképpen sem érint, hiszen nekem van négy gyermekem – azt azért teszem, mert nagyon aggódom azzal a korral kapcsolatban, amelyben ők s unokáim élni fognak.
Látszik egy olyan tendencia kibontakozása, ahol ”szabadságnak” titulált életstílus következményeiként esetleg megfogant életek kerülnek likvidálásra. Ezt a megoldást egy bankrabló reakciójához tudnám hasonlítani, aki egy biztonsági őr által történt lebukása után nem a megadást választja, hanem megöli az őrt, így őrizve meg inkognitóját, éli tovább életét, mintha mi sem történt volna.
Ennek a szabados életstílusnak mi a következménye? Csökken a házasságok száma, (hiszen szövetség nélkül, összevissza is lehet szexelni), csökken a születők száma, öregedik a társadalom, nő a nyugdíjkorhatár, nincs munkaerő, hát hozzunk be más népekből olyanokat, akiket nemcsak gondolkodni, hanem a munka kultúrájára is meg kell tanítani. Látszik, hogy elindult egy sárlavina, mely először csak ingoványnak látszott, most viszont már népeket, nemzeteket temet maga alá.
Megint csak az Ormánsággal példálózok, hiszen gyakran megfordulok ott.
Kihalt települések, romos iskolák, elmállott játszóterek, megműveletlen földek jelzik az ”egykézés”, vagy szakszóval az ”Angyalcsinálás” által névtelenül elföldelt ezrek hiányát.
Egy rossz felé menő vonaton nem elég visszafutni, hanem le kell szállni róla! Ilyen irányba kommunikáló politikai irányzatokkal, melyek Európában is támogatják a fent említett torz logika alapján működő állami vagy európai berendezkedéseket, törvényhozókat, akik már az északi országokban óvodai, iskolai szinten okoznak zavart gender ideológiáikkal az oda járó gyermekek elméjében, nem lehet támogatni! Ébresztő! Felelősséggel tartozunk saját családunk, nemzetünk jövőjével kapcsolatban! Itt az ideje, hogy mi is tölgyfákat ültessünk, s ne csak a mának, hanem felelősséggel, a holnapnak is éljünk!
Dr. Szabó András