Egy csokireklám népgazdasági következményei
Egy csokireklám népgazdasági következményei
Talán valamelyik esti Agatha Christie filmem elmélyült nézése közben villant be elém egy feltartóztathatatlan ingerrel közelítő csokireklám, melynek hatására a konyhakredenc összes fiókját képes voltam felforgatni egy csipetnyi szerotonin – bombáért, mindhiába.
Azután eszembe jutott az a kép, mikor pár évvel ezelőtt pécsi háziorvosi ügyeletemet teljesítve hazafelé döcögtünk szolgálati terepjárónkkal a kertvároson keresztül, s az esti sötétségben egyszerre villantak meg a tömbházak ablakain keresztül ugyanazon tv csatorna fényeffektjei egy ismert reklámbejátszás dallamait is közvetítve, s bágyadt melankóliával döbbentem rá a tudat tömeges kézben tartásának hatalmára.
A nap végén, fáradtan, védtelen lélekkel, az önjutalmazás kísértésével, televízió elé ülő ember gyakorta esik áldozatául ezen örömök emlékét felidéző, apró filmbejátszásoknak, melyek pár hetes rögzült magatartásminták, szokásrendszerek beépülése után súlyos (kilóban mérhető) részévé válnak életünknek.
Az észrevétlenül megtelepedő, a lépcsők helyett liftbe parancsoló kilók először a hordozó személynek okoznak bosszús órákat a H&M próbafülkéiben, tartósan útitársként maradva azonban csökkentik teljesítőképességünket, munkabírásunkat, krónikus betegségeknek, táppénzes hónapoknak, milliós rokkant nyugdíjaknak lehetnek okozói, melyek nemzetgazdasági szempontból szemlélve erőteljes fájdalmat okozhatnak országunknak.
A kérdés, mely egy piacorientált, szabad versenyes fogyasztói társadalomban lehet, hogy fülpiszkáló: társadalmi szempontból nem kellene-e szabályozni – dohányzást reklámozó, kimutatottan egészségkárosító tevékenységek propagációjához hasonlóan – olyan termékek reklámozását, melyek az elhízáshoz, mint népbetegség növekedéséhez, s ezen keresztül a diabetesznek, mint civilizációs kórnak a terjedéséhez hozzájárulnak?
Lehet, hogy botrány konklúzióm, de a csokigyáraknak, édességben utazó nagyvállalatoknak olyan egészségmegőrző-felvilágosító programokba kellene nyereségük, adójuk egy részét kötelezően irányítani, melyek az édesség, mint az öröm forrásának egyik fontos aspektusa mellett felhívja a fogyasztók figyelmét – a cigarettás dobozokon feltüntetett figyelemfelhívó szövegekhez hasonlóan – tömeges fogyasztásuk ártalmas voltára, s az esti mogyoróscsoki ízének felvillantása mellett legalább kívánjanak lelkiismeret furdalást okozni egy Dunaparton unokájával kocogó fiatal nagymama spot-jának finanszírozásával.
Mellesleg nagyon szeretem a SNICKERS csokit….
Dr. Szabó András